-Túlléptél?- kérdezte Liam Louistól.
-Úgy érzem, hogy igen, bár még nem ismerem régóta. Nem vesz fel zoknit, csak figyeld meg!
-Majdnem teljesen olyan, mint te!- mosolygott Liam. Csak ennyit csíptem el...
-Srácok!?- szólaltam meg, mire mind a ketten ijedten néztek rám- Nekem most haza kéne mennem...
-Ne, légyszi..!- állt fel Louis az asztal mellől- Gyere ülje le, dumáljunk, és kapsz teát is!
-Maradj, légyszi, különben holnap, vagyis ma egész nap hallgathatom a ......- nem folytatta, mert gondolom Lou csúnyán nézett rá, úgyhogy abba hagyta.
-Oké, maradok!- mosolyogtam, és leültem az asztalhoz, Louis pedig elszaladt nekem egy bögre teáért.
Hajnali 4-ig elbeszélgettünk, aztán kidőltem, Louis mutatott egy szobát, ahol lefeküdhetek, majd kiment. Ahogy lefeküdtem, a szemem lecsukódott, és egyből álomba zuhantam.
/másnap reggel/
Arra ébredtem, hogy valaki néz. Kinyitottam a szememet, és Louis mosolyát pillantottam meg.
-Jó reggelt!- vigyorgott.
-Neked is. Mennyi az idő?
-Fél 11!- hangzott a válasz.
-Mennyii???- akadtam ki.
-Nyugi, vasárnap van!- röhögött.
-A lányok?- kérdeztem.
-Élnek!- válaszolta.
-Kíváncsi lennék, hogy mi volt éjszaka.
-Hmm... én tudom..- húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Én most nem rád, meg rám céloztam, hanem a lányokra. Egyébként arra én is emlékszem..- mosolyogtam.
-Én sem magunkra céloztam....
-Akkor öö...
-Egyébként de, magunkra céloztam!- röhögött, mire én oldalba löktem, így elterült az ágyon.
-De egy vicces gyerek vagy!- mosolyogtam.
-Tudom!- röhögött.
-Na, akkor mi volt tegnap éjszaka?- érdeklődtem.
-Hát, Harry és An elég jól összemelegedtek, most is kint vannak, együtt, és egymás ölében nyögnek... Mármint nem úgy!!
-Oké, értem. Másnaposak!
-Igen! Suzy és Zayn fogalmam sincs merre vannak, Liam mondta, hogy elmentek valahová inni valami alkohol mentes valamit... Ja, Bell és Niall együtt tevékenykednek a konyhában, reggelit csinálnak.
-Világi! Úgyis éhes vagyok!
-Király, akkor gyere, menjünk kajálni!- mondta, és felugrott az ágyról.
-Oké!- egyeztem bele, és felálltam én is. A kezemmel megpróbáltam kifésülni a hajamat. Frissen volt mosva, úgyhogy nem volt nehéz, de egy kicsit be volt göndörödve, így összefogtam. Kimentünk a nappaliba. An Harry ölében ült, a fejét pedig a vállára támasztotta.
-Hali!- üvöltöttem el magam.
-Ááááááá!- nyögtek fel egyszerre.
-A fejem szét megy!- szenvedett Harry.- Sall, ezért még kapsz!
-Fenyegetőzünk, fenyegetőzünk?- fontam össze a karomat.
-Mondhatod annak is!
-Ti most együtt vagytok, vagy most akkor mi van?- én.
-Igen!- Harry.
-Nem!- An.
Egyszerre mondtak teljesen mást...
-Igen!- An.
-Nem!- Harry.
Összesúgtak, majd egyszerre megszólaltak:
-Igen!
-De még csak 2 napja ismeritek egymást....-Louis, mire én ránéztem, és alig észrevehetően megráztam a fejem.
-Én a helyedben inkább csendben maradnék!- szólalt meg Harry és Liam egyszerre.
-Egyébként nem! 16 éves korunkban már egyszer jóban voltunk, és erre csak tegnap este jöttünk rá....- folytatta Hazza.
-És ezt nekem nem mondta!- jött elő Bell a konyhából.
-Hát most mit csináljak, ha tegnap jöttünk rá?- An.
-Jól van, csak vicceltem!- mondta, odament, és megölelte Ant.
-Reggeli!- jött elő Niall egy halom szendviccsel.
-Együnk!- mindenki egyszerre.
-Megjöttünk!- szólalt meg Zayn az ajtóból.
-Sziasztok!- köszöntünk.
-Csá Sall!- Suzy.
-Látom neked nem fáj a fejed....
-Nekem nem, csak ezeknek!- és An és Bell irányába bökött.
-Pedig te is szépen néztél ki a kádban!- folytottam el a röhögést.
-A kádban?- röhögött.
-Ott!- most már röhögtem én is.
Leültek, és megreggeliztünk, közben pedig csomót röhögtünk.
/kb. egy hónap múlva, azaz Október eleje/
An, és Hazza már lassan egy hónapja egy párt alkotnak. Bell és Niall randizgatnak, úgy, ahogy Suzy is Zaynnel, köztük már kezdődik valami. Louis és Eleanor újra együtt vannak. Louis azóta az egyik legjobb barátom lett, és elfelejtettünk mindent, ami akkor a buli estéjén történt, vagy majdnem történt...
Egy nagyon fontos tesztre tanultunk a lányokkal, kakaót szürcsölve, amikor megszólalt a telefonom.
-Szia Louis!- szóltam bele.
-Szia Sall! Kéne a segítséged...
-Eleanor?
-Ahaaa!
-Mi történt?
-Semmi olyasmi, csak kéne egy tipp, hogy mit vegyek neki...
-Szerintem egy hatalmas csokor vörös rózsa, és egy nagyon finom bombom csodákra képes.
-Imádlak! Köszi!
-Én is! Nincs mit!
-Szia!
-Szia!
Letettük a telefont, és folytattam a tanulást.
-Nem mondod komolyan?- Suzy.
-Mégis mit?
-Te csak úgy hagyod, hogy Elanorral járjon?- Bell.
-Mert mégis mit csináljak? És én amúgy sem nézek rá úgy, mint egy pasira..
-Akkor mégis hogy nézel rá? Mint egy lányra?- An.
-Nem ajj! Tudod, hogy hogy értem...
-Én a helyedben már felszedtem volna...- Suzy.
-Suzy állj le! Majd szerzek magamnak pasit, aki nem Louis lesz, szingli, és nem híres...
-Nathan Sykes?- Suzy.
-Nath nem Louis és szingli is, az igaz. De híres!!! És amúgy is honnan ismerne?
-De bírnám, ha most becsengetne...- röhögött An és Bell. Ekkor csengettek.
-Te jó ég!- kezdtünk el röhögni!
-Na húzzad a segged ajtót nyitni!- Bell.
-Oké!- álltam fel röhögve.
Odaszaladtam az ajtóhoz, és kinyitottam. Harry, Zayn és Niall állt velem szemben. Belőlem ekkor előtört a röhögőgörcs.
-Na a herceged?- kiabáltak a lányok mögülem.
-A ti hercegeitek!
-Szia Sall!- szólaltak meg egyszerre.
-Hali srácok! Gyertek be!
Bekísértem őket a lányokhoz, aztán közöltem, hogy nem zavarnék, és angolosan távoztam.
Már egy negyed órája bent voltam a szobában, amikor jött egy SMS-em...
"Heló! Nincs kedved csinálni valamit, ha megtanultál? B."
Elolvastam az SMS-t és mosolyogtam. A B. Az Bry-t jelent. Visszaírtam neki:
"Adj egy negyed órát. De mit csináljunk?"
"London Eye előtt találkozunk?"- jött a válasz.
"Rendben, akkor ott találkozunk!"
Letettem a telefont, és elmerültem a fizikában, amikor benyitott Suzy.
-Figyi jányom, elmegyünk a srácokkal moziba. Jössz velünk?
-Már meg is tanultatok?
-Aha!- vigyorgott- Na jössz, vagy nem?
-Nem, én még tanulok egy kicsit, utána úgyis van programom..- húztam mosolyra a számat.
-Óóóó, értem ééén! Na szia!- mondta, és becsukta az ajtót.
*Louis szemszöge*
-Louis, drágám, figyelsz?- zökkentett ki a gondolatmenetemből El.
-Ja, persze, igen!- mondtam, és belekortyoltam a pezsgőmbe.
-Látom, hogy valami nincs rendben! Hidd el, nekem elmondhatod!- mosolygott.
-Nincs semmi, csak nem vagyok valami jól!- mondtam, és felkönyököltem az asztalra.
-Akkor gyere, menjünk haza! Majd később bepótoljuk!- mondta, és felállt az asztalunktól.
-Rendben!- egyeztem bele.
Fizettünk, és távoztunk az étteremből. Igazából semmi... na jó, tényleg nem vagyok valami jól. Egy ideje csak Sall jár a fejembe. Fogalmam sincs mit csináljak. Olyan kedves velem, segít, és olyan édesen tud mosolyogni. Szőke, hosszú haja lágyan hullik a vállára. Úgy gyönyörű, ahogy van, és nem tűnik fel neki, hogy teljesen elvette az eszemet. De nem mondhatom el neki, mert akkor elveszteném a barátságát...
